Elkezdődött a suli, visszaültem az iskolapadba. Idén ment a legnehzebben. 2010 nyara, a legszebb nyár volt eddig az életemben. Eseménydús és pörgős volt. Rengeteget szórakoztam, azt is mondhatnám, ezen a nyáron kezdtem el igazán élni.

Visszatérni a szürke hétköznapokba...a lehetetlennel volt egyenlő. Még most sem tudom igazán megszokni. Nyilván idővel beleszürkülök én is a dolgokba.

A suli nagyon tetszik. Rendes az osztályfőnököm, jó az osztályom. Új barátaim is vannak már. De nagyon hiányzik a megszokott: a régi suli, tanárok és osztály. Nem tudom azt mondani a mostanira, hogy iskolám, tanáraim és osztályom. Mert ez alatt a fogalom alatt még nálam a Györgyi van...úgyis megváltozik.

A 19 angol, kicsit sok, de azért kibírható. Néha eszembe jut, hogy tavaly megőrültem egy némettől. Most mit nem adnék napi egy angolért....mindig az nem jó, ami van;) Sokat tanulok, de egyelőre bírom, a jegyeim sem olyan rosszak.... Minden pénteken témazárót írunk, és egy évben háromszor lesz vizsgahét, szóbeli angol vizsgákkal. Nem lesz egyszerűűű....de bármit csak legyen már újra nyár.......:)

Idén a Dunakanyarban pihentünk a családdal öt napot. A szállásunk egy major területén volt, így rengeteg állat, főleg ló vett körül minket. Amikor megérkeztünk rögtön megnéztük az állatokat, látszott, hogy nagyon jó körülmények közt vannak tartva. Délután átmentünk komppal Vácra, majd vissza. Csak a komp út oda-vissza 6000 Ft volt. Mivel komp a belvároshoz közelében kötött ki, tök felesleges volt elvinnünk a kocsit, dehát nem tudhattuk előre. Másnap elmentünk Visegrádra. Megnéztük a kastélyt, sétáltunk és boboztunk is. Kicsit hűvös volt az idő, meleg ruhát pedig nem vittünk. Pedig mondtam, hogy kellett volna. Reménykedtem benn, mivel fagyos vagyok, hogy másnap jó időnk lesz. Hála az égnek ez be is következett. Szükség is volt rá, mivel aznap Esztergomba mentünk, a fürdőbe. A bazilikát csak autóból láttuk, nagyon szép volt. Utolsó nap Szentendre volt az úticél. Én ezt vártam a leginkább. Ugyani év közben láttam egy képet a városról a földrajz könyvemben. Én akkor azt mondtam magamban, ide mindenképp el kell mennünk egyszer! A valóságban is ugyanolyan gyönyörű volt minden. Rengeteget sétáltunk, majd beültünk egy kávézóba is. Térdig belementem a Dunába, de közben anya sikítozott, hogy most azonnal jöjjek kijebb, mert gyorsan mélyül, észre sem veszem és már le is ránt egy örvény........:) Kora délután visszaértünk a szállásra, és a húgomnak még valahogy sikerült kiharcolnia, hogy visszamenjünk a fürdőbe, Esztergomba. Mondanom sem kell, hatra értünk oda és nyolckor zártak.....de azért jól éreztük magunkat így is:) Összességében idén is egy fantasztikus nyaralást tudhatunk a hátunk mögött, örülök, hogy ilyen jól sikerült.

Ezen a héten edzőtáborban voltam. Minden évben nagyon kemény szokott lenni. Bár az idei szerintem light-osabbra sikeredett az előző évieknél, de azért bőven elég volt. Minden nap reggel 9-től délután 4-ig edzés:erősítés, futás, tánc. Minden nap megtanultunk egy új koreográfiát is. Szerdán kettőt is. Ma, az utolsó nap, lesz majd egy fellépés a szülőknek a táborban tanult táncokból. Egyébként idén nem voltak olyan nehzek, könnyen megtanultam őket. De talán azért, mert már nagyobb vagyok. Délutánonként végig strandoltam edzések után. Még vízibiciklizni is elmentem életemben először. Nagyon élveztem. Összességében nem volt rossz ez  hét. Ha értékelnem kellene, akkor 10-es skálán olyan 7-es lenne.:D

Vége. Lezárult egy fejezet az életemben. Múlt szombaton volt a ballagás, előtte pénteken pedig a bankett. Az osztályfőnököm sosem szerette a bonyolult dolgokat, mindig az egyszerűségre törekedett. Ez a bankettünkön is meglátszott. Mindenki monodtt egy rövidke verset, majd a végén elénekeltünk egy dalt. Úgy hiszem, jól sikerült, mert minden tanár sírt. Még az is, akiről azt hittük, úgysem fog. Ahhoz képest, hogy nem akartunk kripta hangulatot, mi is elég rendesen sírtunk. Az előadásunk végén az igazgató elmondott egy rövid beszédet, majd ettünk-ittunk. Közben beszélgettünk egymással, a tanárokkal.

Szombaton volt a ballagás, egyben az évzáró is. A banketten talán én sírtam a legkevésbé, mert sosem tudtam mások előtt. Mindig inkább este az ágyamban egyedül. Ennek ellenére végigsírtam az egészet. Úgy kezdődött, hogy a hetedikesek elballagtattak minket, odaadták a tarisznyákat. Ezután végigmentünk az összes termen, és énekeltük volna a ballagási dalokat, ha nem sírtunk volna. Majd megérkeztünk a tornatermbe, kiálltunk az egész iskola elé. Jött a szokásos:Himnusz, hetedikesek búcsú beszéde, majd a nyolcadikosoké, végül az igazgató beszéde.  Ezután a ballagás évzáróba ment át. Felsorolták a legjobb versenyeredményeket, a kitűnők könyvjutalmat kaptak, végül lezárták a 2009-2010-es évet. Olyan volt, mint mindig. Csak most én voltam az, aki elmegy........

    "Megcélozni a legszebb álmot,

    Komolyan venni a világot,

    Mindig hinni és remélni,

    Így érdemes a Földön élni."

                                        /Shakespeare/

   Szétszór a sors, mint szél a port....

Nemrég értem haza Horvátországból. Az osztállyal idén Vrsar-ban kirándultunk három napot. Bár kicsit félve indultunk el, mert végig 15-16 fokot és esőt írtak. De hála az égnek,  első két nap nagyon jó időnk volt, csak utolsó nap esett. Amikor a tervezettnél kicsit később megérkeztünk,  megnéztük Vrsar-t. Másnap áthajóztunk Rovinj-ba. Eddig még sosem voltam rosszul a hajón. Hát igen, eddig. Mert most nagyon. Oda - és visszafelé is. Szerncsém volt, nem történt baj. Amikor délután visszaértünk, lementünk a partra. Végre! Mindig, amikor tengernél nyaralunk, megnézem, hogy sós-e a tenger. Nem tudom miért, mindig azt várom, hogy egyszer csak nem lesz az. De idén is, mint mindig, sós volt a víz. Bár,  talán nem annyira, mint szokott. De szerintem csak beképzeltem. Mert  elég fáradt voltam, mivel éjjel 4 órát aludtunk. A vacsoránál kis híján bealudtam. Megfogadtam, hogy este időben lefekszem. Pontosabban feküdtem volna, mivel még a hajókirándulás hatása alatt álltam:hullámoztam. Nagyon rossz volt. De azért az előző estihez képest viszonylag hamar, 11-kor sikerült elaludnom. Utolsó nap Porec-ben voltunk. Szakadó esőben. A cipőm beázott, ráadásul a kabátom is otthon felejtettem. Ilyen az én formám. Még az volt a szerncsém, hogy csak aznap esett. A hazafelé utat szinte végigaludtam, nagyon elfáradtam. Éjjel értünk haza. Igaz, hogy nem voltunk kinn sokat, örültem, hogy itthon vagyunk. Azért jó, hogy nem hagytam ki ezt a kirándulást. Legalább bebizonyosodott, hogy a tenger vize idén sem édes......

Már megint abban a kritikus szakaszában vagyunk az évnek, mikor az utolsó témazárókat írjuk, amikor eldőlnek az év végi jegyek. Ilyenkor mindenki igyekszik a legjobbat kihozni a jegyeiből. Idén sajnos nekem sem valami egyszerű a helyzetem. Szinte minden tárgyból kétesre állok vagy nem egyértelmű az ötösöm. Az egyetlen, ami egyértelmű és színtiszta ötös, az természetesen a történelem. És akkor most következik a káosz:ugyanis irodalomból és nyelvtanból kétesre állok. Földrajzból, németből nem egyértelmű az ötösöm. Biológiából szerintem nem fogja megadni az ötöst.(nem fogok úgy tanulni, hogy harminc! oldalas ugrásokkal haladunk, és minden harmadik 2 feladatos dolgozatot kinevez témazárónak) Fizika egyértelmű négyes, informatika úgyszintén. A matek. Na,  az egy kritikus kérdés. Mindig is a gyengém volt. Ez már nem változik meg soha. Úgyhogy most is, mint általában, a négyesért küzdök. Talán az a legnagyobb baj a matekkal, hogy nem is nagyon akarom megérteni......vagy nem is tudom. Talán csak egyszerűen nem erre születtem. Azért ahogy átgondoltam a dolgokat, van mit javítanom év végéig. Remélem sikerül. Időközben megküldték a levelet a kéttan nyelvűből is, hogy felvettek. Úgyhogy ez most már "hivatalos". Nem volt könnyű ez az év, de jövőre még nehzebb lesz. Szóval nem baj az, ha edződöm kicsit. Az egyetlen dolog, aminek örülök az az, hogy heti 5 helyett csak heti 2 matekom lesz. Igazából mást nem is kell tanulnom jövőre, csak az angolt. Eddig németet tanultam, de hét évig jártam külön angol tanárhoz is. Azért hagytam abba ötödikben, mert nagyon bekevertem a némettel. Úgyhogy az angol nem lesz nekem teljesen új. Remélem majd azért jönnek elő dolgok. Heti 20 órában fogom tanulni, nem lesz könnyű. Majd meglátom, hogy boldogulok vele.

Minden barátságban vannak hullámvölgyek. Tudom, olyan nincs, hogy a barátok ne veszekednének. De ami sok, az sok. Mi a barátnőmmel már hetek óta rosszban vagyunk. De nem éppen úgy, hogy nem szólunk egymáshoz. Hanem egy nap többször is képesek vagyunk összeveszni. De minden veszekedésnek egy oka van. Egy és ugyanaz. Az, hogy én másokkal is beszélgetek, másokkal is sétálok délután. Egyszóval, hogy nem csak vele vagyok. Annyiszor kibékültünk már. De van egy határ, amin túl már én sem tudom ezt tovább elviselni. Vigyáznom kell, ha ő ott van, nehogy mással is beszéljek, nemcsak vele. Vigyáznom kell, hogy ne hallja, ha valakivel megbeszéljük, hogy elmegyünk fagyizni vagy moziba. Ebbe kezdek belefáradni. Nem normális, hogy úgy tekintsen rám, mintha  a tulajdona lennék. Komolyan mondom kezdek elgondolkodni azon, hogy minden kapcsolatot örökre megszakítsak vele. Nem tudom, hogy ez jó megoldás lenne-e. De egy biztos:ez így nem mehet tovább. Mert se neki, se nekem nem jó. Az lesz a legjobb, ha holnap fogom magam,  odamegyek hozzá, és megmondom, hogy vagy megváltozik vagy ennek így semmi értelme. De azt hiszem, legjobb lesz, ha most azonnal felhívom telefonon!

Egész jövő hét végéig tart majd a tavaszi szünet. Megmondom őszintén, épp itt az ideje pihenni kicsit. Bár nem nagyon erőltetem meg magam a tanulás terén, azért azt se mondanám, hogy lazsálnék. Jó lesz egy kicsit feltöltődni ebben a hét napban. Holnaptól minden nap tanulok egy-egy órára. De azért nem viszem túlzásba, és a kellemesebbtől haladok a borzalmas felé. Tehát a fizika marad majd szerintem péntekre. Én nem vagyok vallásos, ezért nem tartok be böjtöket, és templomba sem járok. De annyit azért megjegyeztem híradóból, rádióból, hogy a húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Nálunk ilyenkor a mama mindig egy csomó süteményt süt. Én meg mindig felszedek vagy 3-4 kilót. De idén nem. Figyelek, hogy ne egyek sokkal  több édességet a megengedettnél. Én világéletemben vékony voltam. Hét évig úsztam, és ennek következtében izmos is voltam. De az úszást abbahagytam, így hát az izmok is tűntek el a karomról, a hasamról. Bár a tánc miatt nem teljesen. És a combom is izmosabb lett, de nem annyira amennyire szeretném. Rájöttem, hogy nem elég, ha vékony vagyok legyek izmos is. Ezért minden nap futok és erősítéseket csinálok. Kíváncsi leszek meddig fog kitartani a kezdeti lelkesedésem. Mivel én borzasztóan kitartó alkat vagyok, és amit el akarok érni, azt általában el is érem, szerintem egyhamar nem unok bele ebbe a dologba. Azért még mindig nem tudok ellenállni a hűtőben lévő tortának, úgy látszik ezt még fejlesztenem kell. Nos igen, akkor most megyek eszek egy szeletet, és akkor ez lesz az utolsó a mai napra. De télleg.:)

Kicsit elgondolkodtam. Elkezdődött egy újabb hónap, és ez a legtöbb diáknak azt jelenti, közeledik az év vége. Én is minden évben számoltam vissza:már csak 3, márcsak 2, márcsak 1 hónap van hátra. Április van, ez azt jelenti, hogy alig több mint két hónap van még a tanévből. Te jó ég! Két hónap! Eddig nyolc éven át természetesnek vettem, hogy mikor reggel besétálok az osztályterembe ugyanaz a 28 ember, barátok és ellenségek várnak rám. Igen ellenségek. Sajnos a mi osztályunk mindennek mondható,  csak épp egységesnek nem. Szinte hihetetlen számomra, hogy ez már csak két hónapig lesz így. Hogy a napjaink így együtt "meg vannak számlálva". Igen, sajnos az emberek többsége csak akkor veszi észre mennyit ér valami vagy valaki, akár személy, akár tárgy, mikor már elveszítette azt. Én már tanultam néhány esetből. Így most időben észbe kaptam. Van 2 hónapom, hogy elbúcsúzzak ezektől a megszokott reggelektől.....és a tanároktól. Persze akad köztük 1-2, akivel nem kerültünk közel egymáshoz annyira. Akad akivel úgy "fél úton" vagyunk. De akad akitől nagyon nehéz lesz elszakadnom. Egyikük érhetetlen, hogy miért tartozik a kedvenceim közé. Még csak egy éve tanít a suliban, ráadásul történelmet, ami két órát jelent hetente. Viszont igen nagy eredményt ért el nálam. Megszerettette velem ezt a tatárgyat. Szerintem nem is volt ember, aki az évek során nálam jobban utálta a törit. Sosem volt vele problémám, 4 év alatt azthiszem egy hármast kaptam, a többi jegyem ötös volt. Mégsem szerettem. De idén elkezddett érdekelni az egész. És lassacskán eljutottam oda, hogy szeretem a történelmet. Nemrég pedig rájöttem, hogy a kedvenc tantárgyam lett. Minden elismerésem Timi nénié, nagyon ügyes, pedig csak kezdő. Holnap mi még megyünk suliba, aztán kezdődik a tavaszi szünet. Az utolsó tavaszi szünetem ebben a suliban.......fura. De ha mégcsak hetedikes lennék, akkor viszont nem tudnék még egy évet kibírni itt. Nem tudom megmondani, miért nem. Talán épp azért nem, mert itt az ideje, hogy elmenjünk, hiszen a mi időnk lejárt....

Azthiszem bátran kijelenthetem:holnap az elmúlt évek legmerészebb lépését kell megtennem. Egy matek és egy földrajz témazárót megírni nulla tanulással. Nem tudom melyik lesz nehzebb. De ha annyira választani akarok, akkor szerintem a földrajz. Én matekból egyébként is reménytelen eset vagyok. Ha reggeltől estig egyenleteket oldok, akkor se leszek ötös. Még négyes is elég neccesen. A földrajz viszont, az más tészta. Arra elég keményen tanulni kell. Szerintem az egyik legnehzebb tantárgy, mert nagyon összetett. Nem elég az elmélet még térkép is kell. Ráadásul a gazdaságföldrajz az meg egy elég kemény dió. De szerencsémre holnap ilyen nem lesz a dolgozatban. Csak Magyarorszég tájai meg a társadalmi változásai. Nem lesz ez olyan nehéz.....talán. Ha a szerdai futóversenyt(2,5km-t futottunk) túléltem, akkor a holnapi napot is túl fogom. Itthon maradhatnék persze, de ahogy magamat ismerem nem készülnék nagyobb intenzítással a matekra akkor sem. Mindegy, ez van. Úgyis anya mondja mindig azt, hogy nem kell maximalistának lenni. Hát most megfogadom!

Hát igen, a mögöttem lévő hetet valóban ezzel a három szóval lehet a legjobban kifejezni. Ha úgy először visszagondolok rá legalábbis. Azért ha részletesebben átgondolom mégse volt olyan eseménytelen. Megírtam két témazárót. De mi volt ezen kívül? Már tudom. Megcsináltam tesi órán életem első akrobatikáját és összebalhéztam az igazgatóval. Elég durva volt. Valójában csak annyi történt, hogy rajz órán (mivel ezt taníítja), észrevettem, hogy a padomban van az ének könyvem. Végre megvan! Ezt kerestem két hétig. Mivel az óra halál unalmas volt, mint mindig (a háztípusokról dumált), gondoltam megnézem van-e házi a füzetbe, hogy ha nincs, akkor ne vigyem feleslegesen haza. A következő pillanatban egy hatalmas csattanást hallottam, aztán jött a fájdalom. Nem tudtam, egyszerre hány csillagot látok magam előtt. Leesett, hogy éppen most vágta rá a fejemre a könyvet. Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem az volt, hogy ez igazságtalanság! Mindenki beszélt, és hogy üthet meg!? Már nem emlékszem, hogy mit mondtam neki de teljesen leosztottam, ki is küldött. A folyosón beszélgettem egy kicsit a suli egyik volt tanárával, aki azért volt ott, mert a lányának vitte haza a házit. A csengő után bementem a terembe. Ez a majom már jött is oda hozzám, hogy én nem haragszom rád. Mondtam neki, hogy ez nagyon jó, ellentétbe velem, mert én viszont haragszom önre. Ezután kibontottam neki, hogy nem tartom jó tanárnak, ha csak ilyen módszerrel tudja elérni a csendet, továbbá, hogy férfinak sem, mert megütött egy lányt. Ő csak pillogott, csak annyit mondott néha-néha:köszönöm szépen ez most nagyon jól esett. Én meg csak mondtam magamban:fáj az igazság, mi? De attól még igaz. Most, hogy így újra "átéltem" az egészet miközben leírtam, és hogy a vérnyomásom újra a kétszeresére emelkedett, talán annyit módosítanék a címen:egy csütörtökig eseménytelen hét. Hát igen, ami pénteken történt, azt hiszem bőven elég esemény nekem egész márciusra. Dehát nincs már sok belőle...........lassan jöhet a következő esemény!:)

Pénteken megfogadtam:szombaton és vasárnap megtanulok mindent. Így hétfőn bőven kipihenhetem magam. Ennek megfelelően szombaton reggel nekiálltam a leckéimnek, hogy időben végezzek az aznapra eltervezett feladatokkal. Viszonylag hamar túlestem rajtuk. Délután elugrottam egyet dumcsizni az egyik barátnőmmel. Aztán hirtelen vasárnap lett (mostanában összefolynak a napok), és még délelőtt befejeztem a tanulást. Még az interjút is sikerült megírnom, amit egy választott személlyel kellett elkészítenem médiára. Egyébként már vagy egy hónappal ezelőtt le kellett volna adnom, de nem gond, tud Zsuzsa néni várni, ha akar. Ma reggel halál nyugodtan keltem fel, mondván egész nap ráérek. Nem siettem a reggelivel, se a készülődéssel. Aztán hiretelen leesett a tantusz:én a hétfői órarendem szerint tanultam!!!!! Rohantam az órarendemhez, és rájöttem, hogy nem látok rosszul, kedden törim is lesz. Na erről ennyit. Törire egy nagy táblázatot kell készítenünk, a második világháború eseményeit kell rendzerezni benne. Najó, nekiálltam előkeresni a történelem füzetemet. Mikor nagy nehzen megtaláltam, láttam, hogy betelt. Remek, márcsak ez hiányzott. A táblázatot végülis egy lapra csináltam meg. Mikor végeztem persze nem tudtam nyugodni. A történelem könyvemmel a kezemben bevonultam a szombámba. Egy lapra részletes vázlatot írtam az anyagból. Délután kettőre végeztem vele, de megérte. Legalább összefoglaltam a fejezetet. Csakhogy oda a fogadalmam, miszerint ma nem tanulok, hanem pihenek. Na de hogy gondolhattam ilyet? Hogy én ne tanuljak meg mindent 120%-osan? Kizárt. Ismerhetném magamat ennyire. Egyébként nem vagyok ilyen stréber, csak az ki nem állhatom, ha valamit nem tudok tökéletesen. Najó, a matek és a fizika ez alól kivétel.:) De végülis egész jól szórakoztam miközben azt a vázlatot írtam. A töri a kedvencem. Ez a téma pedig rettentően érdekes és érdekel is. Megvan például az a furcsa szokásom is, hogy este a töri könyvem olvasom. Puszta szórakozásból. Meg egyébként is le akartam ma menni a városi ünnepségre, de nem sikerült. Mégsincs lelkiismeret-furdalásom, mert az időt helyette hasznosan, ráadásul töri tanulással töltöttem el. De ha nem lesz ötös ez a témazárom, esküszöm megőrülök!:)

Nemrég kiderültek a felvételi rangsorok. Mindenki megtudta milyen helyen áll egy adott suliban. Nos, az én helyzetemen ez nem sokat segített. Ugyanis felvettek francia szakra és az angol kéttan nyelvű gimnáziumba is. Korábban is a kettő között vaciláltam. Be kell vallanom abban bíztam, hogy franciára nem fogok bekerülni. De tévedtem. Így az elmúlt hetet azzal töltöttem, hogy tanácsot kértem:a szüleimtől, a tanáraimtól és a barátaimtól. Melyiket válasszam? Ők pedig mind az angol mellett voltak, de mondták, ez az én döntésem kell hogy legyen. Én voltam az egyedüli, aki a francia mellett volt. Bár egyszer az egyik, egyszer a másik mellett voltam, most határozottan éreztem, hogy ezt szeretném. A szívem szerint. Csakhogy az eszem mindannyiszor figyelmeztetett:az angolt válaszd! Az kell az élethez! Ahogy telt az idő, szinte egybefolytak a napok. Folyamatosan ezen gondolkodtam. Otthon, a városban, a suliban sőt még Lengyelországban is, ahol időközben voltam. Egyébként Krakkó nagyon szép volt. De visszatérve a témához rengeteg tanács átgondolkodott nap és éjszaka után meghoztam a számomra elég fájdalmas döntést:az angol kéttan nyelvű gimit válaszottam. Ma töltöttem ki a sorrendmódosító-lapot. Majdnem elsírtam magam, de tudtam és tudom, hogy ezt az utat kell választanom. Mindenki dícséri azt a sulit, és imádják. Biztosan jó lesz nekem is. Legalábbis nagyon remélem. Megtanulhatok még franciául is bőven, és meg is fogok. Itt az angol mögött az olasz lesz a második nyelvem. Kijövök majd öt év múlva egy angol felső-és egy olasz középfokú nyelvvizsgával nem olyan rossz. De akaratlanul is megszólal bennem a kisördög:ha  a másikat választom, akkor kijövök egy francia felső-és egy angol középfokúval. Nem lenne ez jobb? Ki tudja......majd az élet igazolja, jó döntés volt-e, amit meghoztam....

A tegnapi nappal lezárult a felvételi nagy része. Meg volt a szóbeli felvételim, szerintem nagyon jól sikerült. Most már nincs más hátra, csak a végeredményre várni. Ennek tegnap este nagyon örültem, most viszont kezdek rájönni,  lehet jobb volt a felvételire készülni. Ráadásul az egész rangsorolásról nem tudok semmit, mert a mélyen tisztelt osztályfőnköm "elfelejt" tájékoztatni. Az egyetlen konkrét dolog amit tudok az az, hogy kedden megtudom majd a szóbeli pontszámomat. Aztán utána kitudja hogylesz. Mindenesetre április vége felé el fog dőlni, hogy hova jutottam be és hova nem. Nagyon remélem, hogy sikerül valami jó helyre bekerülnöm, és a felvételim alapján erre minden esély megvan. Persze sok múlik azon is, hogy milyen erős a mezőny. Az elkövetkezendő napokban a pihenésé lesz a főszerep, utána ráérek majd foglalkozni a középsulikkal. Nem hiszem el, vége van!:)